Ugyanaz a fonéma nem mindig hangzik ugyanúgy. Az allofon egy fonéma kontextusfüggő fonetikus változata, amely nem változtatja meg a szó jelentését az adott nyelvben.

Az angol pin hangban található aspirált [pʰ] és az spin hangban található aspirálatlan [p] a /p/ allofonjai. A beszélők „ugyanazon hangként” kezelik őket, még akkor is, ha a hangszerek között egyértelmű különbségek vannak. Az, hogy mely változatok számítanak allofonnak, nyelvfüggő; az egyik nyelvben az eltérés automatikus eltérést jelenthet egy másikban.

A fonológusok az allofonokat a komplementer eloszlás és a minimális párok hiányának ellenőrzésével fedezik fel. Az átírási gyakorlat arra kényszeríti a diákokat, hogy észrevegyék azokat a részleteket, amelyeket az anyanyelvi fonológiájuk általában kiszűr. Az allofonikus szabályok egy nyelv hangmintájának központi részét képezik.

• Egy fonéma kiszámítható fonetikai változata
• Nem hoz létre jelentésbeli különbségeket a nyelvben
• Gyakran kiegészítő terjesztésben
• Inkább nyelvspecifikus, mint univerzális