A tizennegyedik századtól kezdve az olasz városok, majd Európa-szerte a művészek és tudósok megújult intenzitással tekintettek az ókorra. A reneszánsz egy kulturális és intellektuális mozgalom volt, amelyet a humanizmus, a művészi innováció és az anyagi világgal való magabiztos kapcsolat jellemzett.

A festészet, a szobrászat és az építészet új naturalizmust és technikai mesterséget ért el. A humanista oktatás a klasszikus nyelveket és az erkölcsfilozófiát hangsúlyozta. A tudományos megfigyelés és a politikai gondolkodás is virágzott ugyanebben a környezetben. A mozgalom egybeesett az ősi szövegek visszaszerzésével, a nyomtatás feltalálásával és a korai tengerentúli utazásokkal.

Későbbi történészek vitatták, hogy valójában mennyire volt éles a szakítás a középkorral. A regionális reneszánszok időzítésükben és hangsúlyaikban különböztek. A korszak mindazonáltal tartós ideált hagyott maga után a kiművelt individualitás és a művészi kiválóság terén, amely évszázadokon át formálta az európai önértelmezést.

• Kulturális mozgalom kezdete a 14. századi Olaszországban
• Hangsúlyozta a klasszikus tanulást és a művészi naturalizmust
• Elterjedt Európa-szerte, helyi eltérésekkel
• A humanizmushoz, a nyomtatáshoz és a felfedezéshez kapcsolódik