1095-ben egy pápai felhívás fegyveres zarándoklatokat indított a Földközi-tenger keleti medencéje felé. A keresztes hadjáratok katonai hadjáratok sorozata voltak, főként a XI. század vége és a XIII. század között, amelyek során a nyugat-európai keresztények a Közel-Kelet szent helyeinek elfoglalására vagy védelmére, valamint alkalmanként más célpontok megtámadására törekedtek.

Az indítékok között szerepelt a vallási odaadás, a pápai politika, a lovagi ambíciók és a gazdasági lehetőségek. Keresztes államok jöttek létre a levantei partvidéken, majd később megsemmisültek. Párhuzamos hadjáratok zajlottak az Ibériai-tengeren, a Balti-tengeren és a keresztény eretnekek ellen Európában is.

Latin, arab és bizánci szerzők krónikái feljegyzik az expedíciók által előidézett erőszakot, kulturális kapcsolatokat és kölcsönös sztereotípiákat. A modern történészek vitatják a jámborság és az materializmus relatív súlyát, valamint a keresztény-muszlim kapcsolatokra gyakorolt ​​hosszú távú hatásait. Magát a kifejezést metaforikusan kiterjesztették a későbbi konfliktusokra is, néha elhomályosítva a konkrét középkori jelenséget.

• Középkori keresztény katonai hadjáratok a Közel-Keleten
• Vallási és világi indítékok kombinációja
• Ideiglenes keresztes államokat hoztak létre
• Több kulturális hagyomány dokumentálja