Egy befektetési alap számos befektető pénzét gyűjti össze, hogy részvényekből, kötvényekből vagy egyéb eszközökből álló diverzifikált portfóliót vásároljon. Egy profi alapkezelő dönti el, hogy mit vásárol és ad el. A befektetők az alap részvényeit birtokolják, nem pedig az alapul szolgáló értékpapírokat. Az alap értékét, amelyet nettó eszközértéknek neveznek, minden kereskedési nap végén kiszámítják.

A befektetési alapok két fő típusba sorolhatók. Az aktívan kezelt alapok megpróbálják megelőzni a piacot. A kezelők kutatják a vállalatokat, kiválasztják a részvényeket, és módosítják a portfóliót. Magasabb díjakat számítanak fel, gyakran évi 0,5-2 százalékot. Az index befektetési alapok egy piaci indexet követnek, és sokkal kevesebbet, néha 0,05 százalék alatti díjat számítanak fel. Hosszú távon a legtöbb aktív alap a díjak levonása után alulteljesít a benchmarkjainál.

A befektetési alapok azonnali diverzifikációt és professzionális kezelést kínálnak. Könnyen megvásárolhatók nyugdíjszámlákon és brókereken keresztül. Vannak hátrányaik is. A díjak csökkentik a hozamot. Az aktív befektetési alapkezelők túl sokat kereskedhetnek, ami adóköteles nyereséget eredményezhet. Egyes alapok értékesítési jutalékokat számítanak fel, amelyek vételkor vagy eladáskor fizetett jutalékok. A terhelés nélküli alapok elkerülik ezeket a díjakat. A befektetőknek össze kell hasonlítaniuk a költséghányadokat, a teljesítménytörténetet és az adóhatékonyságot, mielőtt alapot választanának. A legolcsóbb opció gyakran a legjobb.

Gyakori típusok

• Részvényalapok
• Kötvényalapok
• Pénzpiaci alapok
• Kiegyensúlyozott alapok
• Index befektetési alapok