Valaminek az írásmódja olyan jellegzetes, mint egy ujjlenyomat. A stílus magában foglalja a szóhasználatot, a mondatritmust, a képletes nyelvet és a próza vagy vers általános szerkezetét. Az író stílusa lehet szűkszavú vagy díszes, formális vagy köznyelvi, ironikus vagy komoly. Az olvasók gyakran egyetlen bekezdésből felismerik kedvenc szerzőjüket.

A stílus nem utólag hozzáadott díszítés; elválaszthatatlan a jelentéstől. Ugyanazon események különböző stílusokban elmesélve különböző hatásokat, sőt, eltérő következményeket is kiváltanak. A személyes stílus kialakítása időt vesz igénybe, és tudatos mesterséget, valamint tudattalan szokásokat egyaránt magában foglal. A csodált modellek utánzása gyakori korai szakasz; ezt fokozatos differenciálódás követi.

A kritikusok a stílust elemzik, hogy megértsék, hogyan éri el egy mű a sajátos erejét. A tanárok arra ösztönzik a diákokat, hogy kísérletezzenek a stilisztikai választásokkal, hogy tisztában legyenek a rendelkezésre álló lehetőségekkel. Végső soron a stílus az elme hallható vagy látható jelenléte, amely a nyelven a maga jellegzetes módján mozog.