A lírai költészet egy olyan költészettípus, amely személyes érzelmeket vagy meditációt fejez ki. Általában viszonylag rövid, és nem elsősorban történetet mesél el.

Az ókori lírát lírára énekelték; a modern líra megőrzi azt az érzést, hogy egyetlen hang intenzíven beszél érzésekről, érzékelésekről vagy gondolatokról. A szonettek, ódák, elégiák és számos szabadverses vers a líra kategóriájába tartozik. A hangsúly a beszélő belső állapotán vagy a fokozott tudatosság pillanatán van, nem pedig a külső cselekményen. Az olvasókat arra ösztönzik, hogy hallják vagy osszák meg az érzelmeket.

A líra lehet bensőséges vagy nyilvános, egyszerű vagy rendkívül kidolgozott. A látszólag spontántól a kidolgozottan formálisig terjed. A különböző formákat a szubjektív élmény központi szerepe és a nyelvi koncentráció egyesíti, amelyet az ilyen élmény megkövetelni látszik. Még akkor is, ha a vers „énje” fiktív, a hatás az, mintha egy hang szólalna meg egy érzés vagy belátás pillanatából.

Az a vers, amely elsősorban egy lelkiállapot vagy szív hangot ad, lírai.