A logosz az ész és a logika meggyőző eszköze. Arisztotelész a retorika három fő módjának egyikeként azonosította, az éthosz és a pátosz mellett.

A logoszra támaszkodó érvelés bizonyítékokat mutat be, következtetéseket von le, és úgy strukturálja az állításokat, hogy azok a premisszákból következzenek. A statisztikák, a példák, az oksági elemzés és a formális dedukció mind ebbe a hatókörbe tartozik. A világos szerkesztés és a pontos nyelvezet támogatja a logikai vonzerőt. A közönség akkor fogad el egy logoszvezérelt érvelést, ha elegendő bizonyítékot, és az érvelést megalapozottnak találja.

A logosz önmagában ritkán elég; a hitelesség és az érzelmi visszhang általában együtt jár vele. Logikai gerinc nélkül azonban a meggyőzés manipulációvá vagy puszta állítássá omlik. Akadémiai, jogi és technikai kontextusokban a logosztól várják el a súly nagy részét. Az írók az ellenérvek előrejelzésével és érvelésük lépéseinek láthatóvá tételével erősítik a logoszt.

A meggyőzésnek az a része, amely a közönség érvelési képességét célozza meg, a logosz.