A Hamartia az a tévedés vagy gyengeség, amely egy tragikus hőst katasztrófához vezet. Arisztotelész a Poetics-ben a hős sorsának megfordulásának okát írta le.

A szót gyakran „tragikus hibaként” fordítják, ám jelenthet konkrét ítélőképességi hibát is, nem pedig egy állandó jellemhibát. Oidipusz elszánt igazságkeresése, Macbeth becsvágyása és Lear lányaival kapcsolatos téves ítélete mind hamartiaként funkcionál. A hős nem egyszerűen gonosz; a hiba egy olyan tulajdonságból fakad, amely máshol csodálatra méltó lehet, vagy egy pillanatnyi vakságból. Mivel a közönség láthatja a hibát és annak következményeit, a bukás szánalmat és félelmet kelt.

Későbbi kritikusok vitatkoztak arról, hogy mennyire kellene moralizálni ezt a koncepciót. Egyesek a hős felelősségét hangsúlyozzák; mások a sors vagy a körülmények szerepét. Mindkét esetben a hamartia hasznos elnevezés arra a fordulópontra, amely körül egy tragédia fordul – arra a pontra, ahol a főhős cselekedete vagy természete saját vesztének motorjává válik.

A nemes személyiséget katasztrófa felé sodró tévedés vagy gyengeség a hamartia.