A mellékes megjegyzés egy rövid megjegyzés, amelyet egy darab szereplője tesz, és amelyet a közönség hall, de a színpadon lévő többi szereplő nem. Privát csatornát hoz létre a beszélő és a nézők között.

Shakespeare gonosztevői gyakran félrebeszélik terveiket, hagyva, hogy a közönség olyan ismereteket osszon meg, amelyekkel a többi szereplő nem rendelkezik. A módszer lehet komikus és baljós egyaránt; egy szereplő ironikusan kommentálhatja a cselekményt, miközben a szereplőgárda többi tagja mit sem vesz róla észre. A színpadi konvenciók általában a közönség felé fordulással, a hangerő megváltoztatásával vagy a többi színész pillanatnyi megdermedésével jelzik a félreszólást.

A monológok hosszukban és más szereplők folyamatos jelenlétében különböznek a monológoktól. Gyorsak, célratörőek és a színpadi fikcióra épülnek, amit a színpadon lévő többi ember egyszerűen nem hall. Amikor a konvenciót elfogadják, a monológ elmélyíti a drámai iróniát, és a közönséget a beszélővel való összejátszásra ösztönzi.

Egy szereplő a közönség felé hajol, szól néhány bizalmas szót, a színpad többi része pedig úgy tesz, mintha nem venné észre. Ez csak mellékes.