A csökkenő hozadék elmélete szerint az egyik ráfordítás nagyobb mértékű hozzáadása, miközben a többit rögzítették, végül egyre kisebb és kisebb kibocsátásnövekedést eredményez. Egy gazdaság első munkása sokat termelhet. A második kevesebbet tesz hozzá. A tizedikre a többletkibocsátás elhanyagolható lehet. Ez az elv alapvető fontosságú a közgazdaságtan és a termeléselmélet számára.

Ez túlmutat a mezőgazdaságon. Egy gyár több munkást is felvehet, de ha a gépeket megjavítják, akkor elkezdhetnek egymásba ütközni. Egy diák több órát tanulhat, de egy pont után a fáradtság csökkenti a hasznot. Ugyanez az elv magyarázza, hogy miért nem növekedhet egy vállalat örökké egyszerűen egyetlen erőforrásból való többlet hozzáadásával.

A csökkenő hozamok nem ugyanazok, mint a negatív hozamok. A kibocsátás továbbra is növekedhet, csak lassabb ütemben. Negatív hozamok akkor fordulnak elő, amikor a nagyobb ráfordítás hozzáadása valójában csökkenti a teljes kibocsátást. A különbségtétel fontos. A vezetőknek tudniuk kell, mikor kell abbahagyniuk az erőforrások növelését, és mikor kell ehelyett a hatékonyság javítását kezdeniük.

Főbb pontok

• Az egyik bemenet növekszik, míg a többi rögzített marad
• A többletkibocsátás végül csökken
• Még mindig pozitív, csak kisebb
• A negatív hozamok a teljes kibocsátás csökkenését jelentik
• Magyarázza a növekedés korlátait