Egy tó, egy erdő, egy korallzátony, egy talajfolt: mindegyik egy-egy ökoszisztéma. A kifejezés egymással és fizikai környezetükkel kölcsönhatásban álló élőlények közösségét jelöli. Magában foglalja az élő részeket, mint például a növényeket, állatokat és mikrobákat, valamint az élettelen részeket, mint például a víz, a napfény, az ásványi anyagok és a hőmérséklet. A határokat a megfigyelő szabja meg. Egy egész esőerdő is egy ökoszisztéma. Ahogy egy csepp tóvíz is mikroszkóp alatt.

Az ökoszisztémák energiaáramlás és anyagkörforgás révén működnek. Az energia napfényként jut be, és a táplálékláncokon keresztül halad. A tápanyagok körforgásban vannak a rendszeren belül, a talajból a növényekbe, az állatokba és vissza a bomlás révén. Egy egészséges ökoszisztéma ellenálló. Képes elnyelni az olyan zavarokat, mint az aszály vagy a tűz, és visszatérni egy hasonló állapotba. De a ellenálló képességnek vannak korlátai. Amikor egy kulcsfontosságú faj eltűnik, vagy egy tápanyagkörforgás megszakad, az egész rendszer egy másik állapotba kerülhet. Egy tiszta tó algáktól zölddé válhat. Egy füves terület cserjéssé válhat.

Főbb összetevők

• Termelők: növények és algák, amelyek táplálékot állítanak elő.
• Fogyasztók: olyan állatok, amelyek más élőlényeket fogyasztanak.
• Lebontók: gombák és baktériumok, amelyek újrahasznosítják a tápanyagokat.
• Abiotikus tényezők: víz, napfény, talaj és éghajlat.

Az ökoszisztémák nem statikusak. Az évszakok, a szukcesszió és az emberi használat függvényében változnak. A kérdés az, hogy vajon olyan határokon belül változnak-e, amelyekkel el tudunk viselni minket.