A habarcs téglákat, köveket vagy blokkokat köt össze a falazatban. Cementből, homokból és vízből álló paszta. Idővel megkeményedik, rögzíti az elemeket és kitölti a réseket. A habarcs nem csak ragasztó. Enyhe mozgásokat is felvesz, elosztja a terheket, és lehetővé teszi a fal lélegzését. A túl kemény habarcs megrepesztheti a téglákat. A túl puha habarcs szétmorzsolódhat. A megfelelő keverék az elemektől és a kitettségtől függ.

A habarcsnak többféle típusa létezik. Az N típus általános célú keverék föld feletti falakhoz. Az S típus erősebb, teherhordó falakhoz és föld alatti falakhoz használják. Az O típus gyengébb, és történelmi restaurációkhoz használják, ahol a rugalmasság számít. Az M típus a legerősebb, és támfalakhoz és alapozásokhoz használják. A mészhabarcs, amely a portlandcement előtt elterjedt, lágyabb és áteresztőbb, ezért a régi épületek gyakran mész alapú javításokra szorulnak. A habarcsnak illeszkednie kell a falazathoz. A kemény habarcs egy puha téglafalban károsítja a téglát.

A habarcs keverése gondot igényel. A homoknak tisztának és jól osztályozottnak kell lennie. A víznek tisztának kell lennie. Az arányokat ki kell mérni. A túl sok víz gyengíti a habarcsot. A túl kevés bedolgozhatatlanná teszi. A habarcsot a keverés után néhány órán belül fel kell használni. Miután kötni kezdett, nem szabad vízzel újra hígítani. A kőműves simítóval és simítóval teríti szét a habarcsot. A hézagot hézagkitöltővel fejezik be, hogy tömörítsék a habarcsot és alakítsák a felületet. A habarcshézag a falazatban látható vonal. Ez egyben a szerkezeti csatlakozás is. Helyesnek kell lennie.