A nátrium felrobban a vízben. A klór egy mérges gáz. Keverjük össze őket, és asztali sót kapunk, egy stabil kristályt, amit a sült krumplira szórunk. A különbség az ionos kötés, az ellentétes töltésű ionok közötti elektrosztatikus vonzás. A nátrium elektront ad le a klórnak. A nátrium pozitív kationná válik. A klór negatív anionná válik. Az ellentétes töltések vonzzák egymást, és a rács összetart.

Ionos kötések fémek és nemfémek között alakulnak ki, általában akkor, ha nagy az elektronegativitási különbség. A fém könnyen leadja az elektronokat. A nemfém szívesen veszi fel azokat. A keletkező ionok ismétlődő háromdimenziós rácsot alkotnak, nem pedig diszkrét párokat alkotnak. Minden kationt anionok, minden aniont pedig kationok vesznek körül. A rácsenergia, az ionok egyesülésekor felszabaduló energia határozza meg a kötés erősségét.

A tulajdonságok a szerkezetből következnek. Az ionos vegyületek magas olvadásponttal és forrásponttal rendelkeznek, mivel az erős rácsszerkezetük van. Kemények és törékenyek, mert a rétegek eltolódása hasonló töltéseket hoz össze, ami taszítást és törést okoz. Vízben oldódnak, ahol a poláris oldószer széthúzza az ionokat. Olvadt vagy oldott állapotban vezetik az elektromosságot, mert az ionok szabadon mozoghatnak.