Egy főzőpohárban lejátszódó kémiai reakció vagy hőt szabadít fel, vagy nyel el. Az állandó nyomáson lévő rendszer hőtartalmát entalpiának nevezzük, amelyet H-val jelölünk. Ez egy állapotfüggvény, ami azt jelenti, hogy csak a rendszer aktuális állapotától függ, nem az oda vezető úttól. Az entalpiaváltozás, delta H, az állandó nyomáson zajló reakció során elnyelt vagy felszabaduló hő. A negatív delta H azt jelenti, hogy a reakció exoterm. A pozitív delta H azt jelenti, hogy endoterm.

Az entalpiát joule-ban vagy kilojoule-ban mérik mólonként. Általában standard entalpiaváltozásként, delta H°-ként adják meg, amelyet standard körülmények között mérnek: 1 atmoszféra nyomáson és meghatározott hőmérsékleten, általában 298 Kelvinben. A standard képződési entalpia az az entalpiaváltozás, amely akkor keletkezik, amikor egy mól vegyület standard állapotú elemeiből keletkezik. Standard állapotú elemek esetén nulla.

Az entalpiaváltozások Hess törvényével számíthatók ki, amely kimondja, hogy egy reakció teljes entalpiaváltozása az egyes lépések entalpiaváltozásainak összege, függetlenül a reakcióúttól. Ez lehetővé teszi a vegyészek számára, hogy kiszámítsák az entalpiaváltozásokat olyan reakciók esetében is, amelyeket nehéz közvetlenül mérni. A kötésenergiák is felhasználhatók az entalpiaváltozások becslésére, bár az értékek átlagok és kevésbé pontosak.

Az entalpia központi szerepet játszik a termokémiában. Meghatározza, hogy egy reakció exoterm vagy endoterm, mennyi hő szabadul fel vagy nyelődik el, és mennyi energia áll rendelkezésre a munkavégzéshez. Az iparban reaktorok tervezésére, az üzemanyag-hatékonyság optimalizálására és a hőátadás kezelésére használják.