Egy csésze kávé lehet gyenge vagy erős. Ez a koncentráció: az adott mennyiségű oldatban oldott oldott anyag mennyisége. Egy tömény oldat sok oldott anyagot tartalmaz. Egy híg oldat kevés. A koncentrációt általában molaritásban, azaz az oldott anyag móljainak számában fejezik ki liter oldatban. Kifejezhető tömegszázalékban, ppm-ben vagy molalitásban is. A mértékegység a kontextustól függ.

A koncentráció azért számít, mert a reakciók ettől függenek. A reakció sebessége gyakran növekszik a koncentrációval, mivel több részecske ütközik. Az egyensúlyi helyzetek a koncentráció változásával eltolódnak. A biológiai rendszerek érzékenyek a koncentrációra. Az enzimek meghatározott szubsztrátkoncentrációknál működnek a legjobban. A sejtek iongradienseket tartanak fenn a membránokon keresztül. Az emberi test szűk tartományon belül szabályozza a vércukorszintet, az elektrolitszintet és az oxigénkoncentrációt.

A koncentrációt többféleképpen mérik. A spektrofotométer azt méri, hogy egy oldat mennyi fényt nyel el, ami összefügg a koncentrációval. A titrálás egy ismert koncentrációt használ egy ismeretlen koncentráció meghatározására. Az elektródák közvetlenül mérik az ionkoncentrációt. Minden módszernek megvan a maga tartománya és pontossága. A megfelelő módszer kiválasztása az anyagtól és a szükséges pontosságtól függ.

A hígítás az a folyamat, amelynek során oldószer hozzáadásával csökkentjük a koncentrációt. A hígítási egyenlet, M1V1 = M2V2, összefüggést mutat a kezdeti és a végső koncentrációk és térfogatok között. Laboratóriumokban használják a kívánt koncentrációjú oldatok előállítására törzsoldatokból.