A fékek a mozgást hővé alakítják. Ez a lényeg. Egy mozgó autó mozgási energiával rendelkezik, és a megállítása azt jelenti, hogy megszabadulunk ettől az energiától. A súrlódófékek egy álló betétet nyomnak egy forgó tárcsához vagy dobhoz. A súrlódás a mozgási energiát hővé alakítja, amely a levegőbe disszipál. Az elektromágneses fékek, amelyeket egyes hibrid és elektromos járművekben használnak, mágneses mezőket használnak az autó lassítására és az energia elektromos áramként történő visszanyerésére.

A legtöbb autó elöl tárcsafékeket, hátul pedig tárcsa- vagy dobfékeket használ. A tárcsafék egy féktárcsából, egy féknyeregből és két betétből áll. A hidraulikus nyomás a féknyereg dugattyúit nyomja, amelyek a betéteket a féktárcsához szorítják. A dobfék olyan fékpofákkal rendelkezik, amelyek kifelé nyomódnak a forgó dob belsejéhez. A tárcsafékek jobban hűlnek és egyenletesebbek. A dobfékek olcsóbbak és alacsony sebességnél erősebbek lehetnek.

A fékteljesítmény a hőkezeléstől függ. Egyetlen pánikfék is akár 500 Celsius-fokra is felmelegítheti a tárcsát. Az ismételt hirtelen fékezések fékezési nehézséget okozhatnak, ami azt jelenti, hogy a fékek túlmelegedés miatt elveszítik hatékonyságukat. A sportautók szellőző vagy fúrt tárcsákat és magas hőmérsékletű betéteket használnak a fékezési nehézségek ellen. Az elektromos járművek regeneratív fékezése a motort használva csökkenti a súrlódó fékek kopását az autó lassítására.

A fékfolyadék is fontos. Higroszkópos, ami azt jelenti, hogy vizet szív fel a levegőből. Idővel ez a víz csökkenti a forráspontját, és a fékek meghibásodását okozhatja. A legtöbb gyártó azt javasolja, hogy a folyadékot két-három évente öblítsék át.