A mousteriai eszközök a neandervölgyiekhez köthető kőművesiparhoz tartoznak. A név Le Moustier-ről, egy délnyugat-franciaországi sziklamenedékről ered, ahol először azonosították az eszközöket. Az iparág nagyjából 160 000 és 40 000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, és elterjedt Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Jellemzője az előkészített magos technika, más néven Levallois. A knapper előre megformáz egy magot, így egyetlen jól kontrollált ütéssel előre meghatározott méretű és alakú darabka távolítható el.

A mousteriai eszközkészletek között kaparók, hegyes végek és fogaskerekek is találhatók. Sokat bőr megmunkálására, hús vágására és fa formázására használtak. A kopási minták mikroszkópos elemzése azt mutatja, hogy egyes eszközök több célt is szolgáltak, és ismételten élezték őket. A neandervölgyiek csontból és agancsból is készítettek eszközöket, bár ritkábban, mint a későbbi modern emberek. A mousteriai hagyomány nem egységes. A regionális változatok az eszközök arányaiban különböznek, ami helyi adaptációkra és talán kulturális preferenciákra utal.

Főbb pontok

• Előkészített magú (Levallois) technológia.
• A szerszámkészletben a kaparók és a hegyes végek dominálnak.
• A kopáselemzés feltárja a bőrön és a fán történő felhasználást.
• A regionális változatok a helyi viszonyokat tükrözik.

Ezeket az eszközöket olyan emberek készítették, akik eltemették halottaikat, tüzet használtak és nagyvadra vadásztak. Nem a modern emberi technológia nyers utánzatai voltak.