A kaptár az a hely, ahol a méhkolónia él. A vadon élő kolóniák odvas fákban, sziklarepedésekben vagy falüregekben fészkelnek. A házi kaptárak olyan dobozok, amelyeket úgy terveztek, hogy a kolónia elpusztítása nélkül lehessen kinyitni, megvizsgálni és betakarítani a termést.

A hagyományos kaptárak, mint például a fonott skeppek és agyaghengerek, arra kényszerítették a méhészeket, hogy megöljék a méheket a méz megszerzése érdekében. A Lorenzo Langstroth által 1852-ben szabadalmaztatott mozgatható keretes kaptár ezt megváltoztatta. A keretek egy pontos réssel, a méhek számára kialakított résszel lógnak, amelyet a méhek nyitva hagynak, ahelyett, hogy propolisszal töltenék meg. A méhész kiemelheti a keretet, ellenőrizheti a betegségeket, és minimális zavarással visszacsúsztathatja.

Egy modern kaptár részei

• Alsó deszka és bejárati szűkítő
• Fészekkamra, ahol a királynő fekszik
• Méztároló felső rétegek, egymásra halmozva
• Viaszos alapozású keretek, amiket a méhek kihúznak

Bent a dolgozók körülbelül 35°C-on tartják a fiasítást, nyáron legyezgetve, télen pedig fürtösödve. Egy erős kolónia a főszezonban 60 000 méhet is el tud tartani, és egy jó évben 30 kilogramm többletmézet termelhet.