A mező egy nyílt földdarab, amelyet a gazda egyetlen egységként művel. Tarthat rajta búzát, legeltethet néhány tucat juhot, vagy a vetésforgók között csupaszon lehet. A szó az óangol feld szóból származik, ami nyílt földet jelent, és ez az értelem ezer éve ragadt meg.

A földek ritkán egyformák. Még egy sík területen is változik a talajmélység, a vízelvezetés és a termékenység egyik sarkától a másikig. Egy mélyebb folt nedves maradhat az eső után, és késleltetheti a tavaszi vetést; egy homokos emelkedő pedig először kiszáradhat. A gazdák ezeket a sajátosságokat a terep járásával tanulják meg, és a modern eszközök, mint például a hozammérők és a drónfelvételek részletesen feltérképezik őket.

Mi határozza meg a munkaterületet?

• Határok: sövények, árkok, kőfalak vagy kerítésvonalak
• Bejárat: egy kapu vagy sín, amely elég széles a gépek számára
• Alak: a téglalapok jól illeszkednek a traktorokhoz, de a kontúrcsíkok csökkentik az eróziót a lejtőkön
• Történelem: a régi gerinc-barázda mintázatok még mindig láthatók a levegőből

A szántóföldek mérete az 1950-es évek óta folyamatosan nőtt, ahogy a traktorok és kombájnok nagyobbak lettek. A kicsi, szabálytalan parcellákat, amelyek egykor ökröknek és kaszáknak voltak alkalmasak, ma már gyakran összevonják.