A komposzt lebomlott szerves anyag, amelyet talajjavítóként és természetes trágyaként használnak. Növényi maradványok, ételmaradékok, trágya és más szerves anyagok aerob lebontásával állítják elő mikroorganizmusok, gombák, férgek és rovarok által. A komposztálásnak nevezett folyamathoz szénben gazdag „barna” és nitrogénben gazdag „zöld” anyagok egyensúlyára, megfelelő nedvességre, oxigénre és időre van szükség. A komposztálás évezredekre nyúlik vissza; olyan római írók, mint Cato és Columella, leírták a trágya és a szalma komposztálását, és a hagyományos gazdák világszerte régóta visszajuttatják a szerves anyagot a talajba. A modern komposztálási módszerek közé tartoznak a statikus halmok, a megforgatott rendek, a levegőztetett statikus halmok, a tartályokban lévő rendszerek és a gilisztakomposztálás. Az érett komposzt javítja a talaj szerkezetét, a vízvisszatartást, a tápanyag-hozzáférhetőséget és a mikrobiális aktivitást, és elnyomja egyes növényi betegségeket. Az ökológiai gazdálkodás sarokköve, és fontos eszköz a szerves hulladék hulladéklerakókból való elterelésére, ahol egyébként metánt termelne. Az ipari komposztáló létesítmények az önkormányzatokat és a gazdaságokat szolgálják ki, komposztot állítva elő mezőgazdasági, tereprendezési és kertészeti célokra.