Egy humorista viccet mesél. Kitör a Twitter. A szponzorok visszavonják a hirdetéseket. A humorista elveszíti a turnéját. Ez a lemondási kultúra: az a gyakorlat, hogy megvonják a támogatásukat egy közéleti személyiségtől, miután valami sértőt tett. A kifejezés vitatott. Vannak, akik elszámoltathatóságként értelmezik. Mások a csőcselék igazságszolgáltatásaként. A vita heves.

A jelenség nem új keletű. A bojkottoknak hosszú története van. Az 1955-ös montgomery-i buszbojkott a buszlemondás egyik formája volt. A különbség a sebességben és a mértékben rejlik. A közösségi média lehetővé teszi milliók számára, hogy órák alatt koordinálják tevékenységüket. Egyetlen tweet véget vethet egy karriernek. Egy hashtag elindíthat egy mozgalmat. A hatalom valós. Ahogy a negatív visszhang is.

Érvek mellette és ellene

• For: felelősségre vonja a befolyásos embereket, hangot ad a marginalizált csoportoknak.
• Against: hiányzik a megfelelő eljárás, aránytalanul bünteti a hibákat, korlátozza a beszédet.
• Nuance: a kontextus számít. Egy vicc nem bűncselekmény. A bántalmazás mintázata viszont igen.

A „törléskultúra” nem egy dolog. Egy címke a viselkedési formák széles skálájára. Némelyik jogos, némelyik nem. Maga a kifejezés egy fegyver. Ha valamit „törléskultúrának” nevezünk, az a jogos kritika elutasításának a módja lehet. Ha „elszámoltathatóságnak” nevezzük, az a kritikahalál igazolásának a módja lehet. Az igazság általában a középen van. A középpont kusza.