A digitális ikertestvér egy fizikai robot vagy rendszer virtuális másolata. Valós időben tükrözi a valódi dolgot, érzékelőadatokat használva a szinkronizációhoz. A mérnökök a teljesítmény monitorozására, a hibák előrejelzésére és a változások tesztelésére használják anélkül, hogy a fizikai eszközhöz hozzáérnének.

A koncepció a NASA Apollo programjából nőtte ki magát, ahol a földi személyzet az űrhajók fizikai másolatait őrizte meg a problémák elhárítása érdekében. A digitális iker kifejezést Michael Grieves alkotta meg 2002-ben. Ma már sugárhajtóművekre, szélturbinákra, gyártósorokra és robotokra vonatkozik. A robot digitális iker magában foglalja a geometriát, a kinematikát, a dinamikát és a vezérlőlogikát.

Mire használják a digitális ikreket

• Prediktív karbantartás: a hibák előrejelzése még azok bekövetkezése előtt.
• Szimuláció: új útvonalak vagy hasznos terhek kockázatmentes tesztelése.
• Távoli megfigyelés: bárhonnan láthatod, mit csinál a robot.
• Képzés: gépkezelők betanítása virtuális környezetben.
• Optimalizálás: a teljesítmény finomhangolása valós adatok alapján.

Egy digitális iker csak annyira jó, mint az adatkapcsolata. Ha az érzékelők frissítései késnek vagy kimaradnak, az iker eltér a valóságtól. A nagy pontosságú ikrek jelentős számítási teljesítményt és gondos kalibrálást igényelnek. A jutalom a láthatóság. Egy gyárvezető egy pillantással áttekintheti minden robot állapotát. Egy mérnök szimulálhat egy változást, és tudhatja, hogy az működni fog-e, mielőtt véglegesíti. A digitális iker nem helyettesíti a fizikai robotot. Egy társ, amely intelligensebbé, biztonságosabbá és könnyebben kezelhetővé teszi a fizikai robotot.