Az aszkézis szigorú önfegyelem és önmegtartóztatás spirituális célok érdekében. Ez az önmegtagadás gyakorlata egy magasabb cél érdekében. Sok vallásban megtalálható. A szerzetesek böjtölnek. A remeték visszavonulnak. A jógik kitartanak. Az aszkéták lemondanak az élvezetekről. Lemondanak a kényelemről. Lemondanak a világról. Tisztaságra törekszenek. Megvilágosodásra törekszenek. Istennel való egyesülésre törekszenek.

Az aszkézisnek hosszú története van. A sivatagi atyák a harmadik században a vadonba menekültek. Böjtöltek, imádkoztak és harcoltak a kísértés ellen. Egyiptomi Antal a leghíresebb. Először sírboltban, majd erődítményben, végül pedig hegyen élt. Kenyeret és sót evett. A földön aludt. Állandóan imádkozott. Élete ezreket inspirált. A szerzetesség az ő példájából nőtte ki magát. Benedek mértékletességi szabályt írt. Ferenc elfogadta a szegénységet. Az aszkéta hagyomány folytatódik.

Aszkéta gyakorlatok

• Böjt: tartózkodás az ételtől.
• Cölibátus: a szextől való tartózkodás.
• Szegénység: lemondás a vagyonról.
• Csend: a beszédtől való tartózkodás.
• Virrasztás: ébren maradás az imádságra.

Az aszkézis nem mindenkinek való. Veszélyes lehet. Büszkeséghez vezethet. Kétségbeeséshez vezethet. Károsíthatja a testet. Károsíthatja az elmét. Az egyház mindig is óvott a szélsőségektől. A cél nem a test megbüntetése. A cél a szellem felszabadítása. A cél a szenvedélyek legyőzése. A cél az, hogy jobban szeressük Istent. Az aszkézis eszköz. Nem cél. Eszköz. Egy módja annak, hogy ezt mondjuk: Isten fontosabb, mint a kényelem. Isten fontosabb, mint az élvezet. Isten fontosabb, mint maga az élet. Ez az aszkéta tanúságtétel. Ez egy radikális tanúságtétel. Ez egy szükséges tanúságtétel. A túlzások világában az aszkéta azt mondja: elég. A zajos világban az aszkéta azt mondja: csend. Az én világában az aszkéta azt mondja: Isten. Ez az üzenet. Ez a kihívás. Ez az aszkézis.