A helyzetektől és az évektől függetlenül az ember hajlamos a társaságkedvelő, szervezett és aggódásra. A személyiség azokra a viszonylag tartós gondolati, érzelmi és viselkedési mintákra utal, amelyek megkülönböztetik az egyik egyént a másiktól.

Az olyan vonásmodellek, mint az öt nagy modell – nyitottság, lelkiismeretesség, extraverzió, barátságosság, neuroticizmus – széles körben használt leíró keretet biztosítanak. A pszichodinamikai, humanisztikus és szociokognitív megközelítések kiegészítő jellegű magyarázatokat kínálnak a személyiség fejlődésére és működésére. Az ikervizsgálatok jelentős örökölhetőségre utalnak, míg az élettapasztalatok és a kultúra alakítják a kifejeződést.

A személyiség fontos életkimeneteleket jelez előre, beleértve a párkapcsolati minőséget, a munkahelyi sikereket és az egészségügyi viselkedést. Nem rögzített; átlagos szintű változások történnek az egész élettartam során, és a célzott beavatkozások bizonyos mértékig megváltoztathatják a tulajdonságokat. Az értékelés az önbevalláson, az informátorok értékelésén és a viselkedési megfigyelésen alapul. A személyiség adja meg azt a jellegzetes stílust, amellyel egy személy találkozik a világgal.

Ha ismerjük valakinek a személyiségét, az lehetővé teszi annak részleges előrejelzését, hogy hogyan fog reagálni új helyzetekben.