A távírói beszéd a nyelvi termelés korai szakasza, amelyben a gyerekek rövid, tartalomban gazdag kifejezéseket használnak, amelyekből a legtöbb funkciószó és ragozás hiányzik. Általában tizennyolc és harminc hónapos kor között jelenik meg.

Az olyan kijelentések, mint a „több gyümölcslevet”, „apu menjen,” vagy a „nagy teherautó”, világos jelentést hordoznak, miközben elhagyják a névelőket, a segédigéket és a nyelvtani végződéseket. A gyermek szókincse és fogalmi megértése gyorsan fejlődik; a nyelvtani rendszer még mindig épül. A szülők és a gondozók gyakran bővítik ezeket a távirati kijelentéseket teljes mondatokká, implicit modelleket kínálva a felnőttek szintaxisára.

A szakasz a táviratok tömör stílusára való hasonlóságáról kapta a nevét, amelyek szintén a költségmegtakarítás érdekében kihagyták a lényegtelen szavakat. Ez a tipikus nyelvi fejlődés egyetemes jellemzője, és fokozatosan átadja a helyét a hosszabb, teljesebben nyelvtani mondatoknak. A várt életkoron túli tartós távirati beszéd a nyelvi késés jele lehet.

Két-három szándékkal kimondott tartalmas szó hordozza ennek a korai szakasznak a kommunikációs terhét.