A gyakorlás az információ tudatos ismétlése annak érdekében, hogy azt rövid távú memóriában megőrizzük, vagy hosszú távú tárolásba helyezzük. Ez az egyik legegyszerűbb és legszélesebb körben használt kódolási stratégia.

A karbantartó gyakorlatok mechanikus ismétléssel tartják aktívan az anyagot – egy telefonszámot addig ismételgetnek, amíg az tárcsázható nem lesz. A kidolgozott gyakorlatok az új anyagot a meglévő tudáshoz kapcsolják, gazdagabb visszakeresési útvonalakat hoznak létre és tartósabb memóriát eredményeznek. A feldolgozási szinteken alapuló keretrendszer hangsúlyozza, hogy a mélyebb, értelmesebb gyakorlatok jobb hosszú távú megjegyezést eredményeznek, mint a felszíni jellemzők sekély ismétlése.

A próba erőfeszítést igényel és korlátozott a kapacitás. A figyelemelterelés vagy az új információk érkezése megszakíthatja azt, és a be nem gyakorolt ​​elemek elvesztését okozhatja. A több ülésen átívelő, elosztott próba általában hatékonyabb, mint az egyetlen ülésben tartott tömeges próba. A diákok, a színészek és bárki, aki későbbi felhasználásra készíti elő az anyagot, valamilyen formában próbára támaszkodik.

Az információk szándékos ismétlése a legegyszerűbb módja annak, hogy megakadályozzuk azok elhalványulását.