A kinesztézis a testrészek helyzetének és mozgásának érzékelése. Az izmokban, inakban és ízületekben található receptorok folyamatosan jelzik a végtagok szögeit és a rájuk ható erőket.

Kinesztézis nélkül a koordinált mozgás szinte lehetetlen lenne. A rendszer lehetővé teszi, hogy a személy csukott szemmel megérintse az orrát, járjon anélkül, hogy a lábára nézne, és a fogóerőt egy tárgy súlyához igazítsa. Szorosan együttműködik a vestibularis érzékszervvel, amely a fej helyzetét és mozgását jelzi, valamint a látással, amely külső térbeli referenciát biztosít. Amikor a kinesztetikus visszacsatolás megszakad – érzéstelenítés, bizonyos neurológiai állapotok vagy átmeneti kísérleti interferencia miatt –, a mozgások esetlenné és rosszul kalibrálttá válnak.

A kinesztézis nagyrészt a tudatosságon kívül működik, amíg a figyelem rá nem irányul, vagy amíg valami rosszul nem történik. A sportolók, táncosok és zenészek kifinomult kinesztetikus érzékenységet fejlesztenek ki, amely támogatja a pontos kontrollt. Ugyanezek a receptorok járulnak hozzá az erőfeszítés érzéséhez és a külső erők által kiváltott passzív mozgás észleléséhez.

Minden ügyes mozdulat a kinesztetikus információk folyamatos áramlásán alapul, amely az idő nagy részében észrevétlen marad.