Az értelmi fogyatékosság olyan állapot, amelyet az intellektuális működés és az adaptív viselkedés jelentős korlátozottsága jellemez, és 18 éves kor előtt alakul ki. A körülbelül 70-es vagy az alatti intelligenciapontszám egy gyakori viszonyítási alap, de a diagnózishoz a mindennapi készségek, például a kommunikáció, az önellátás és a társadalmi részvétel károsodása is szükséges.

Az okok sokrétűek. A genetikai állapotok, mint például a Down-szindróma és a törékeny X-szindróma, a prenatális toxinoknak vagy fertőzéseknek való kitettség, a születési szövődmények és a súlyos korai depriváció mind értelmi fogyatékosságot okozhatnak. Sok esetben nem azonosítható egyetlen ok. A korlátozottság mértéke az enyhétől – ahol az önálló életvitel gyakran lehetséges támogatással – a súlyosig terjed, amely folyamatos gondozást igényel.

A korai beavatkozás, a speciális nevelés és a közösségi támogatás javítja az eredményeket. A modern gyakorlat középpontjában az adaptív működés és a befogadás maximalizálása áll, nem pedig pusztán az IQ-szám. A jogi és oktatási definíciók az idők során változtak, tükrözve mind a tudományos megértést, mind a változó társadalmi értékeket.

Az értelmi fogyatékosság egy olyan fejlődési állapot, amely befolyásolja a kognitív és gyakorlati készségek elsajátítását. A támogatás és a lehetőségek határozzák meg, hogy egy személy mennyire tudja kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.