Egy gyógyszer szervezetbe juttatása egy probléma. Egy másik pedig a megfelelő helyre, a megfelelő időben, a megfelelő koncentrációban juttatni. A gyógyszeradagolás a farmakológia mérnöki oldala: olyan rendszerek tervezése, amelyek szabályozzák, hová kerül a gyógyszer, és milyen gyorsan szabadul fel. Ez a különbség egy tabletta, amelyet naponta négyszer kell bevenni, és egy tapasz között, amely egy hétig hat.

A hatóanyag-leadási technológiák az egyszerűtől a kifinomultig terjednek. A tabletták bevonatai szabályozzák a hatóanyag felszabadulását a bélben. A liposzómák és a nanorészecskék kapszulázzák a gyógyszereket, és megvédik azokat a lebomlástól, néha specifikus szöveteket célozva meg. A beültethető pumpák hónapokig tartó állandó dózisokat biztosítanak. Az inhalátorok közvetlenül a tüdőbe juttatják a gyógyszert, minimalizálva a szisztémás expozíciót. A transzdermális tapaszok szabályozott sebességgel juttatják el a gyógyszert a bőrön keresztül. Minden megközelítés egy adott problémát old meg: rossz oldhatóság, gyors kiürülés, magas csúcskoncentrációk mellékhatásai vagy a betegek együttműködése.

Gyakori kézbesítési rendszerek:

• Szájon át történő, kontrollált hatóanyag-leadású. Tabletták és kapszulák, amelyek órák alatt szabadulnak fel.
• Injekciós depók. Hosszú hatástartamú készítmények, amelyek hetek vagy hónapok alatt szabadítják fel a gyógyszert.
• Transdermal. Tapaszok az egyenletes, lassú felszívódásért.
• Belélegzés. Közvetlen tüdőbe juttatás.
• Nanorészecskék. Célzott célzott bejuttatás specifikus sejtekhez vagy szövetekhez.

A cél mindig ugyanaz: maximalizálni az előnyöket, minimalizálni a mellékhatásokat és könnyebbé tenni a kezeléssel való együttélést.