Az operatív kondicionálás olyan tanulási forma, amelyben a viselkedést a következményei erősítik vagy gyengítik. A megerősítéssel járó cselekvések valószínűbbé válnak; a büntetéssel járó cselekvések kevésbé valószínűvé válnak.

A megközelítést B. F. Skinner szisztematikusan fejlesztette ki, Thorndike hatástörvényére építve. A megerősítés lehet pozitív (kívánatos inger hozzáadása) vagy negatív (averzív inger eltávolítása). A büntetés magában foglalhatja egy averzív inger hozzáadását vagy egy kívánatos inger eltávolítását. A megerősítés ütemterve – folyamatos vagy szakaszos, fix vagy változó, arányos vagy intervallumos – erőteljesen befolyásolja a viselkedés sebességét és tartósságát.

Az operatív elvek az emberi és állati viselkedés széles skáláját magyarázzák, az egyszerű szokásoktól az összetett készségekig. Alkalmazzák őket az oktatásban, a viselkedésterápiában, az állatkiképzésben és a szervezetirányításban. A klasszikus kondicionálással ellentétben, amely két ingert összekapcsol, az operatív kondicionálás a szervezet saját cselekedeteit kapcsolja össze az általuk előidézett eredményekkel.

A működő viselkedés ismétlődik. A nem működő viselkedés elhalványul. Ez az operatív kondicionálás lényege.