A hippocampus egy görbe struktúra a mediális temporális lebenyben, amely elengedhetetlen az új explicit emlékek kialakulásához. Nélküle a néhány percen túli múlt nagyrészt eltűnik.

A híres HM beteg, akinek a hippocampusát műtéti úton eltávolították az epilepszia kontrollálása érdekében, megőrizte a régi emlékeit és az új motoros készségek elsajátításának képességét, mégis nem tudott új, tartós emlékeket kialakítani tényekről vagy eseményekről. Ez a disszociáció tette a hippocampust kritikus fontosságúvá a deklaratív memória szempontjából, miközben más memóriarendszereket érintetlenül hagyott. A struktúra a térbeli navigációban is részt vesz; a benne lévő helysejtek akkor aktiválódnak, amikor egy állat egy adott helyen tartózkodik, hozzájárulva a kognitív térképhez.

A hippocampus érzékeny a stresszre, a hipoxiára és az Alzheimer-kór korai szakaszaira. Neuronjai korlátozott felnőttkori neurogenezisre képesek, ami intenzív kutatási érdeklődést váltott ki. Úgy tűnik, hogy az emlékezet konszolidációja a függőség fokozatos átterjedését jelenti a hippocampusról a neokortikális hálózatokra, így a régebbi emlékek túlélhetik a hippocampus károsodását.

Az új epizódok és tények a hippocampuson keresztül jutnak el a tartós tároláshoz vezető útjukhoz. Amikor ez az átjáró megsérül, az élet folyamatban lévő rögzítése megszakad.