A hirtelen, ismétlődő, túlzott neuronális aktivitási kitörések okozzák az epilepsziát meghatározó rohamokat. A kisülések lokalizáltak maradhatnak, vagy mindkét agyféltekét érinthetik, olyan tüneteket okozva, amelyek a rövid tudatkiesésektől a teljes görcsös epizódokig terjednek.

Az okok közé tartoznak az ioncsatornákat vagy szinaptikus fehérjéket érintő genetikai mutációk, szerkezeti elváltozások, például hegek vagy daganatok, fejlődési rendellenességek, és sok esetben ismeretlenek maradnak. A diagnózis a klinikai kórtörténet, az EEG és a képalkotás alapján történik a roham típusának és az esetleges mögöttes gócnak az azonosítása érdekében. A kezelés görcsgátló gyógyszerekkel kezdődik, amelyek modulálják az ingerlékenységet; ha a gyógyszerek hatástalanok, műtét, neuromoduláció vagy diétás terápiák jöhetnek szóba.

Az epilepszia hatása túlmutat magukon a rohamokon, és hatással van a hangulatra, a kognícióra és a társadalmi részvételre is. A rohamok kialakulásának alapvető mechanizmusaira és a zárt hurkú stimulációs rendszerekre irányuló kutatások folyamatosan bővítik a terápiás lehetőségeket.

A rohamok típusának pontos osztályozása továbbra is a hatékony kezelés kiindulópontja.