A hiphop az 1970-es években jelent meg a Bronxban kulturális mozgalomként, amely magában foglalta a DJ-zést, a MC-zést, a breaktáncot és a graffitizést. Zeneileg a ritmikus beszélt vagy kántált énekre összpontosít, amelyeket gyakran mintavételezett felvételekből vagy elektronikus dobgépekből létrehozott ütemek fölé adnak.

Olyan korai úttörők teremtették meg az alapokat, mint DJ Kool Herc, Grandmaster Flash és Afrika Bambaataa. Későbbi művészek bővítették a dalszövegek tartalmát, a produkciós technikákat és a földrajzi hatókört. A műfaj folyamatosan új hatásokat szívott magába, miközben megtartotta a ritmusra, a szójátékra és a társadalmi kommentárra helyezett hangsúlyt.

A produkciós technikák közé tartozik a mintavételezés, a loopolás, a scratchelés és a digitális ütemkészítés. Az élő előadásban DJ, élő zenekar vagy háttérzenék is szerepelhetnek. A hiphop hatása ma már világszerte kiterjed a populáris zenére, de a lényege továbbra is az eredeti közösségek kreatív kifejezésmódjában gyökerezik.

A figyelmes hallgatás a ritmus, a vonatkoztatási rendszer és a verbális lelemény rétegeit tárja fel.