A közvetlen időjárási feljegyzések csak az elmúlt egy-két évszázadot fedik le. A paleoklimatológia a természetes archívumok elemzésével kiterjeszti az éghajlati feljegyzéseket az időben visszafelé. A jégmagok, a fa évgyűrűi, az üledékrétegek, a korallvázak és a fosszilis pollen mind információkat őriznek a múltbeli hőmérsékletről, csapadékról és légköri összetételről.

A tudósok kinyerik ezeket a helyettesítő adatokat, és modern mérésekkel kalibrálják őket. Az így kapott rekonstrukciók olyan jégkorszakokat, meleg interglaciális időszakokat és hirtelen éghajlati változásokat tárnak fel, amelyek jóval az emberi eszközök megjelenése előtt történtek. A jégbuborékokból származó üvegházhatású gázok koncentrációja azt mutatja, hogy a jelenlegi szintek több százezer év óta példátlanok.

A paleoklíma adatok azt tesztelik, hogy a klímamodellek mennyire képesek a maitól eltérő körülményeket szimulálni. Kontextust is nyújtanak annak megítéléséhez, hogy mennyire szokatlanok a közelmúltbeli változások. A terület ötvözi a geológiát, a kémiát, a biológiát és a légkörtudományt.

• Természeti archívumok segítségével tanulmányozza az ősi éghajlatokat
• Jégmagokat, fagyűrűket, üledékeket használ
• Rekonstruálja a hőmérsékletet és az üvegházhatású gázokat
• Hosszú távú kontextust biztosít a modern változásokhoz