A metán egy színtelen, szagtalan gáz, amely a földgáz fő alkotóeleme. A légkörben erős üvegházhatású gázként működik, molekulánként sokkal hatékonyabban köti meg a hőt, mint a szén-dioxid, 20 év alatt.

A természetes források közé tartoznak a vizes élőhelyek, a termeszek és a geológiai szivárgások. Az emberi források közé tartozik az állatállomány emésztése, a rizstermesztés, a hulladéklerakók, valamint az olaj- és gázrendszerek szivárgásai. A koncentrációk több mint kétszeresére nőttek az iparosodás előtti időkhöz képest.

A metán viszonylag rövid, körülbelül egy évtizedes légköri élettartammal rendelkezik, így a kibocsátások csökkentése viszonylag gyors előnyökkel járhat az éghajlat szempontjából. A metánfelhők űrből történő kimutatása javult, ami segít a nagy kibocsátási források azonosításában. A gáz hozzájárul a talajközeli ózon kialakulásához is.

A metánkibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítések ma már világszerte a klímastratégiák jelentős részét képezik.