Ugyanaz az esemény különböző nézőpontokból is megközelíthető. A zönge egy nyelvtani rendszer, amely az ige és argumentumai közötti kapcsolatot igazítja ki, legismertebb módon az aktív és a szenvedő szerkezetek közötti különbségtételt alkalmazva.

Az aktív szerkezetben a cselekvő jellemzően alanyként jelenik meg; a passzív szerkezetben a páciens lép elő alanyként, az ágens pedig elhagyható vagy lefokozható. Más rendszerek közé tartoznak a középponti, az antipasszív és az applikatív szerkezetek. A hang megváltoztatja a diskurzus fókuszát anélkül, hogy feltétlenül megváltoztatná az alapul szolgáló eseményt.

Az írók a hangot használják az információstruktúra és a felelősség hozzárendelésének kezelésére. A tipológusok katalogizálják a hangkészleteket és azok morfológiai jelölését. A tananyagok gyakran leegyszerűsítik a hangot, csupán aktív vagy passzív szerkezetre bontva, bár sok nyelv gazdagabb lehetőségeket kínál.

• Az ige és az argumentumok nyelvtani igazítása
• Tartalmazza az aktív, passzív és egyéb konstrukciókat
• Fókuszváltás és érvelés hangsúlyának megváltoztatása
• Morfológiailag vagy perifrasztikusan jelölve