1976-ban két fiatalembernek, Steve Jobsnak és Steve Wozniaknak pénzre volt szükségük számítógépek építéséhez. Egy korábbi Intel-vezető, Mike Markkula 250 000 dolláros csekket állított ki. Ez kockázati tőke volt. Olyan pénz, amelyet nagy növekedési potenciállal rendelkező, fiatal vállalatokba fektettek be részvények fejében. A befektetők nem bankok. Nem akarnak kamatot. A vállalat egy részét akarják megszerezni, és azt akarják, hogy gyorsan növekedjen.

A kockázati tőkealapok nyugdíjalapokból, alapítványoktól és tehetős magánszemélyektől gyűjtenek forrásokat. Olyan startupokba fektetnek be, amelyek akár tízszeres hozamot is elérhetnek. A legtöbbjük kudarcot vall. A kevés nyertesnek kell fedeznie a veszteségeket. Ez a hatványfüggvény mindent meghatároz. Egy kockázati tőkealap elutasítja a stabil, de akár megduplázódó vállalkozásokat is. Nem stabil, hanem robbanékony megoldásokat keres.

A finanszírozás szakaszai

• Seed: első pénz, gyakran termékfejlesztésre.
• A sorozat: bizonyított tapadás, a csapat méretezésének képessége.
• B sorozat és azon túl: terjeszkedés, új piacok, felvásárlások.
• Exit: Tőzsdei bevezetés vagy felvásárlás, amikor a befektetők kifizetést kapnak.

Kockázati tőke építette fel a Szilícium-völgyet. Emellett biotechnológiát, fintech-et és tiszta energiát is finanszíroz. Ez a modell nem minden vállalkozás számára megfelelő. Egy étterem vagy egy tanácsadó cég soha nem fog kockázati tőkét vonzani. Ez rendben is van. A különböző vállalkozásoknak különböző pénzre van szükségük.