A szonett egy 14 soros vers, meghatározott rímrendszerrel. A forma Olaszországban keletkezett a 13. században. Petrarca tökéletesítette. Később Shakespeare magáévá tette. A szonettet szerelemmel, politikával, vallással és szatírával kapcsolatos témákban használták.

A két fő típus a petrarcai és a shakespeare-i. A petrarcai szonett egy oktávval és egy szesztettel rendelkezik, rímelve az ABBAABBA CDECDE szavakkal. A shakespeare-i szonett három négysoros és egy kupletből áll, rímelve az ABAB CDCD EFEF GG szavakkal. A volta – a fordulat – általában a petrarcai kilencedik, a shakespeare-i tizenharmadik sornál található. A szonett feszes szerkezete fegyelemre kényszerít. A költők évszázadok óta szeretik, mert kevesebbel többet mondanak általa. A modern költők is írnak szonetteket, néha szándékosan megszegve a szabályokat. A forma azért maradt fenn, mert egyszerre kihívás és eszköz.

Két fő forma

• Petrarca: oktáv + szesztet
• Shakespeare-i: három négysoros + kuplé
• 14 sor jambikus pentaméterben
• Volta: a fordulat vagy eltolódás