Az innuendo egy közvetett megjegyzés vagy célzás, általában becsmérlő vagy sugalmazó, amely jelentést közvetít anélkül, hogy közvetlenül kimondaná. A közönséget felkérik, hogy fejezze be a célzást.

A politikai támadások, a pletykák és a kacér csevegések mind burkolt célzásokat használnak. A beszélő bizonyos fokú tagadhatóságot tanúsít, miközben továbbra is elülteti a szándékolt gondolatot. A siker a közönség következtetéseinek levonására való képességétől és hajlandóságától függ. Ha a célzás túl finom, kudarcot vall; ha túl átlátszó, elveszíti a közvetettség védőburkát.

A burkolt célzás különbözik a nyílt vádaskodástól vagy az egyszerű burkolt utalástól jellemzően negatív vagy pikáns töltete, valamint a benne rejlő társadalmi manőverezés tekintetében. Az irodalomban a beszélőt ravaszként vagy rosszindulatúként jellemezheti, vagy gyanakvást kelthet. A jogi és etikai viták néha pontosan azért foglalkoznak a burkolt célzás káros hatásaival, mert nehéz cáfolni egy olyan vádat, amelyet nem tettek meg kifejezetten.

Az oldalirányú javaslattal, nem pedig közvetlen kijelentéssel közvetített jelentés burkolt célzás.