Az ízesítő egy olyan anyag, például mártás vagy fűszer, amelyet az ételhez adnak ízesítés céljából. Nem fő összetevő. Csak befejező simítás. A ketchup, a mustár, a majonéz, a csípős szósz, a szójaszósz, az ecet és a só mind ízesítők. Az asztalnál vagy a konyhában adják hozzá őket. Feldobják az étel ízét. Nem határozzák meg azt. A fűszer a kiegészítő. Az étel maga a kijelentés. A fűszer az írásjel. Hangsúlyt ad. Árnyalatokat ad. Csípősséget ad. Savat ad. Sót ad. Zsírt ad. Ízt ad. A fűszer kicsi. A hatása nagy.

A szószok sokféle formában kaphatók. Vannak folyékonyak, mint például a szójaszósz és az ecet. Vannak sűrűek, mint a ketchup és a mustár. Vannak szárazak, mint a só és a bors. Vannak erjesztett változatok, mint a halszósz és a csípős szósz. Vannak frissek, mint a salsa és a pesto. Vannak érlelt változatok, mint a balzsamecet és a worcestershire szósz. Mindegyiknek megvan a saját története és a saját felhasználása. A ketchup amerikai. A mustár francia. A szójaszósz kínai. A halszósz délkelet-ázsiai. A szósz egy ablak a konyhába. Elmondja, honnan származik az étel. Elmondja, hogyan fogyasztják. Elmondja, hogy mit értékel a szakács.

A szószok személyesek. Van, aki ketchupot tesz a tojásra. A másik mindenre csípős szószt tesz. Van, aki majonézzel eszik sült krumplit. Megint más ecettel. A szósz egy választás. Ez egy preferencia. Ez egy védjegy. A szakács adja az ételt. Az evő adja a szósz. Az étkezés egy együttműködés. A szósz a tárgyalás. Ez az utolsó szó. Ez az utolsó szó. Az íz az, ami megmarad. A szósz apró. Nem az étel. De ettől lesz az étel. Tönkreteheti az ételt. Ez a kicsi ereje. Ez a szósz ereje.