Egy film kezdődik. Egy szélesvásznú felvétel egy hajnali város látképét mutatja. Majd egy közeli felvétel egy férfit mutat egy lakásban. Az első felvétel egy bevezető felvétel. Meghatározza a jelenet helyszínét és kontextusát. Megmondja a közönségnek, hol vannak, mielőtt ráközelítene az eseményekre. Ez egy egyszerű, funkcionális felvétel, de elengedhetetlen a tisztasághoz. Enélkül a közönség elbizonytalanodhat.

Az alapozó felvételeknek sokféle formájuk van. Egy épület, egy tájkép vagy egy utca széles felvétele. Légi felvétel. Térkép. Főcím. Egy felirat felvétele. A forma a történettől és a stílustól függ. Egy kosztümös film egy helyszínt egy lendületes darus felvétellel alapozhat meg. Egy alacsony költségvetésű film egy egyszerű széles felvételt használhat. Egy olyan film, amely meg akarja zavarni a közönséget, teljesen kihagyhatja az alapozó felvételt.

Az alapbeállítás nem csak a földrajzról szól. A hangulatról is. Egy szürke, esős város melankólikus hangulatot áraszt. Egy világos, nyüzsgő utca energiát ad. Egy sötét, üres ház rettegést kelt. Az alapbeállítás elvárásokat támaszt. Elmondja a közönségnek, milyen világba lépnek be.

Néhány filmes kerüli a bevezető képsorok használatát. A cselekmény közepébe helyezik a közönséget, és hagyják, hogy ők rakják össze a helyszínt. Ez hatásos lehet, de gondos vágást igényel. A bevezető képsor egy eszköz. Mint minden eszközt, ezt is akkor kell használni, amikor a történetet szolgálja.