A nátriumnak egy elektronja van a legkülső héján. A klórnak hét. A nátrium átadja az elektronját a klórnak. Így nátrium-kloridot alkotnak. A legkülső héjon lévő elektronok vegyértékelektronok, és ezek határozzák meg, hogyan kötődik egy atom. Ezek az elektronok vesznek részt a kémiai reakciókban. A vegyértékelektronok száma határozza meg egy elem csoportját a periódusos rendszerben és kémiai viselkedését.

A vegyértékelektronok foglalják el a legmagasabb főenergiaszintet. A főcsoport elemei esetében a vegyértékelektronok száma megegyezik az 1., 2. és a 13-18. csoportok csoportszámával, némi kiigazítással. A hidrogén és a hélium kivételt képez. A héliumnak két vegyértékelektronja van, és a 18. csoportban található. Az oktett-szabály kimondja, hogy az atomok hajlamosak elektronokat nyerni, leadni vagy megosztani, hogy nyolc vegyértékelektront érjenek el, ami a nemesgázok konfigurációja. Ez a szabály a kémiai kötések nagy részét megmagyarázza.

A vegyértékelektronok határozzák meg az oxidációs állapotokat, a reakcióképességet és a kötési mintákat. A fémek vegyértékelektronokat veszítenek, hogy kationokat képezzenek. A nemfémek elektronokat vesznek fel vagy osztanak meg, hogy anionokat vagy kovalens kötéseket képezzenek. A vegyértékelektronok száma azt is meghatározza, hogy egy atom hány kötést képes képezni. A szénnek négy vegyértékelektronja van, és négy kötést képez. A nitrogénnek öt, és hármat képez. Az oxigénnek hat, és kettőt képez.

A koncepció egyszerű, mégis sok mindent megmagyaráz. A periódusos rendszer a vegyértékelektron-konfigurációk köré szerveződik. A kémiai reakcióképesség ezekből következik. A vegyértékelektron a kémia megértésének kulcsa.