A kromatográfia szétválasztja a keverékeket. Azon alapul, hogy a komponensek hogyan oszlanak el az állófázis és a mozgófázis között. Az állófázis egy szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyag, amely egy szilárd anyagon van bevonva. A mozgófázis egy folyadék vagy gáz, amely a keveréket az állófázison keresztül szállítja. Az állófázissal erősebben kölcsönhatásba lépő komponensek lassabban mozognak. Azok az komponensek, amelyek jobban kölcsönhatásba lépnek a mozgófázissal, gyorsan mozognak. Az eredmény az elválasztás.

A technika számos formában létezik. A papírkromatográfia papírt használ állófázisként. A vékonyréteg-kromatográfia egy vékony szilícium-dioxid vagy alumínium-oxid réteget használ egy lemezen. A gázkromatográfia gázt használ mozgófázisként, és folyékony vagy szilárd anyagot állófázisként. A folyadékkromatográfia folyékony mozgófázist és szilárd állófázist használ. A nagy teljesítményű folyadékkromatográfia nagy nyomást és apró részecskéket használ a jobb felbontás érdekében. Mindegyik formának megvannak a maga alkalmazásai.

A kromatográfiát a kémiában, a biológiában, az orvostudományban és az iparban használják. Gyógyszereket tisztít, fehérjéket választ szét, szennyező anyagokat elemez, sportolókat doppingol, és azonosítja a törvényszéki mintákban lévő anyagokat. Ez az egyik legsokoldalúbb elválasztási technika.

Az elvet Mihail Cvet dolgozta ki 1901-ben, amikor növényi pigmenteket választott szét kalcium-karbonát oszlopon. A pigmentek színes sávokra váltak szét, innen ered a technika neve is: a chroma színt, a graphein pedig írást jelent.