A környezeti, társadalmi és irányítási kritériumok – ESG – olyan szabványok összessége, amelyeket a befektetők a pénzügyi teljesítményen túlmutató vállalatok értékelésére használnak. A környezetvédelmi összetevő a szén-dioxid-kibocsátást, az erőforrás-felhasználást és a hulladékot vizsgálja. A társadalmi összetevő a munkaügyi gyakorlatokat, a sokszínűséget és a közösségi kapcsolatokat foglalja magában. Az irányítás az igazgatósági struktúrát, a vezetői fizetéseket és a részvényesi jogokat foglalja magában.

Az ESG-befektetések gyorsan növekedtek a 2010-es években, mivel az intézményi befektetők, nyugdíjalapok és vagyonkezelők elkezdték szűrni a vállalatokat ezek alapján a kritériumok alapján. Egyes alapok kizárják azokat a vállalatokat, amelyek nem teljesítenek bizonyos küszöbértékeket, például a dohány- vagy fosszilis tüzelőanyag-termelőket. Mások az ESG-pontszámokat használják portfólióik jobb minősítésű vállalatok felé történő elmozdítására. A feltételezés az, hogy az erős ESG-gyakorlatokkal rendelkező vállalatokat jobban irányítják, és kevésbé vannak kitéve a hosszú távú kockázatoknak.

A terület ellentmondásos. A kritikusok azzal érvelnek, hogy az ESG-pontszámok következetlenek, a minősítő intézetek nem értenek egyet egymással, és hogy egyes vállalatok az ESG-nyelvet a PR-ban használják anélkül, hogy megváltoztatnák a viselkedésüket. A támogatók azzal érvelnek, hogy a keretrendszer a jobb gyakorlatok felé tereli a vállalatokat, és lehetőséget ad a befektetőknek arra, hogy pénzüket összhangba hozzák az értékeikkel. A vita messze nem dőlt el, és a szabványok még mindig fejlődnek.