A gerenda egy vízszintes szerkezeti elem, amely egy fesztávon keresztül terheket hordoz. A födémgerendák, a tetőszarufák és a hídgerendák mind gerendák. Elsősorban hajlításban működnek: a terhelt gerenda teteje nyomás alatt, az alsó húzás alatt, a középső pedig nyírási ellenállást fejt ki.

Az anyag számít. A fagerendát könnyű vágni és rögzíteni, de a fesztávolsága korlátozott. Az acélgerendák nagyobb terheket is elbírnak nagyobb távolságokon. A vasbeton gerendák egyesítik a beton nyomószilárdságát az acél szakítószilárdságával. A rétegelt faanyagok, mint például a ragasztott fa és a LVL nagyobb fesztávolságokat tesznek lehetővé, mint a tömör fűrészáru.

A gerenda kialakítása az erő, a merevség és a költség egyensúlyát jelenti. Az alakváltozás – vagyis hogy mennyire hajlik meg egy gerenda terhelés alatt – gyakran jobban meghatározza a méretet, mint a puszta szilárdság. Egy rugalmasnak érződő padló szerkezetileg megfelelő lehet, de kellemetlen rajta élni.

A csatlakozások azok a helyek, ahol a gerendák találkoznak az oszlopokkal, falakkal vagy más gerendákkal. Egy gyenge csatlakozás lebonthatja az egyébként ép szerkezetet. A mérnökök ezeket a csatlakozásokat gondosan kidolgozzák, lemezeket, csavarokat, hegesztéseket és függesztőket használnak az erők biztonságos átvitelére.