A terepmunka első kézből végzett kutatás, amelyet a vizsgált emberek természetes környezetében végeznek. Ez a kulturális antropológia meghatározó módszere, és minden területen dolgozó végzős hallgató számára a beavatási szertartás. Összepakolsz, megtanulsz egy nyelvet, beköltözöl egy közösségbe, és elég sokáig maradsz ott, hogy az emberek ne bánjanak veled vendégként. Ekkor kezdődik az igazi tanulás.

A terepmunka kaotikus. A tervek kudarcba fulladnak. Az informátorok meggondolják magukat. Előfordulhat, hogy a kérdéseid rossznak bizonyulnak. Az antropológusok gyakran leírnak egy kultúrsokk időszakot, amelyet fokozatos alkalmazkodás követ. Az összegyűjtött adatok nemcsak interjúkat és megfigyeléseket tartalmaznak, hanem a mindennapi élet szövetét is: ki kivel vitatkozik, mivel viccelődnek az emberek, hogyan születnek valójában a döntések.

Amit megkövetel

• Nyelvtanulás és türelem.
• Etikus gondoskodás a vendéglátókról.
• Szisztematikus jegyzetelés és rögzítés.
• Reflexió a saját jelenléteddel és elfogultságoddal kapcsolatban.

A terepmunka legalább annyira megváltoztatja a kutatót, mint amennyire tudást termel. Ez része az erejének és a nehézségének is.