Belépve egy jól karbantartott erdős legelőre, egyszerre három dolgot látunk: fákat, füvet és állatokat. A rendszer szándékosan egyesíti ezeket ugyanazon a területen, hagyva, hogy minden összetevő a többi javát szolgálja. A szarvasmarhák elszórtan álló tölgyek vagy fenyők alatt legelnek, a fák pedig árnyékot adnak, ami csökkenti az állatállomány hőstresszét.

A gyakorlat gyökerei a mediterrán és a trópusi gazdálkodásban keresendők, de a mérsékelt égövi területeken is megnőtt az érdeklődés, mivel a termelők a bevételi források diverzifikálásának és a talaj javításának módjait keresik. A fák levelei szerves anyagokat hoznak létre. Az állatok a trágyán keresztül keringtetik a tápanyagokat. A takarmánynövények a lombkorona részleges árnyékában nőnek, amely mégis elegendő fényt enged át.

Közös megállapodások

• Széles körben elhelyezkedő fák, nyílt legelővel a sorok között
• Gyümölcsösökben legeltetés, ahol az állatállomány a gyümölcsfák alatti növényzetet kezeli
• Erdőritkítás, majd takarmánynövények telepítése

A gazdálkodás igényes. A fákat fiatal korukban meg kell védeni a legeléstől, és a legeltetési nyomást úgy kell időzíteni, hogy a takarmánynövények regenerálódhassanak. Ha rosszul csináljuk, a rendszer egy-egy eleme hibásodik meg.