A tégla az egyik legrégebben gyártott építőanyag. Az agyagot téglalap alakú tömbökké formálják, szárítják, majd kemencében égetik, amíg meg nem szilárdul. Az eredmény nyomószilárd, időjárásálló és moduláris – könnyen egymásra rakható, könnyen vágható, könnyen cserélhető.

A téglákat habarcsba, cement, homok és víz keverékébe fektetik. Az átfedő egységek mintázata, az úgynevezett kötés, elosztja a terheket és összeköti a falat. A gyakori kötések közé tartozik a futókötés, az angol kötés és a flamand kötés. Mindegyiknek más a megjelenése és a szerkezeti viselkedése.

A modern téglaburkolat egyetlen téglaréteg, amely egy tartószerkezethez van rögzítve, mögötte légüreggel és vízszigeteléssel. A tégla nem hordoz épületterhelést; esővédőként szolgál. A 20. század előtt elterjedt tömör téglafalak megtartják saját súlyukat, és gyakran a padlók és a tető is.

A tégla vonzereje nem csak szerkezeti jellegű. Jól öregszik, számtalan színben és textúrában kapható, és kevés karbantartást igényel. Egy jól megépített téglafal évszázadokig is kitarthat.