Sok vallási hagyományban a szegényeknek való adakozás nem választható alamizsna, hanem kötelező odaadási cselekedet. Az alamizsna pénz, étel vagy javak adományozása vallási kötelességként. A gyakorlat megjelenik a kereszténységben, az iszlámban, a judaizmusban, a buddhizmusban, a hinduizmusban és más vallásokban.

Az iszlám zakát egy hivatalos, éves kötelezettség, amelyet a vagyon alapján számítanak ki. A keresztény tanítások az éhezőkről és a mezítelenekről való gondoskodást Isten szolgálataként sürgetik. A buddhista dana a nagylelkűséget ápolja és csökkenti a ragaszkodást. A megajándékozottat gyakran úgy értelmezik, hogy spirituális lehetőséget biztosít az adakozónak, nem pedig pusztán anyagi szükségletet elégít ki.

Az alamizsnaadás lehet spontán vagy intézményesült vallási szervezeteken keresztül. A kritikusok néha megjegyzik a függőség vagy a rendszerszintű igazságosság adományokkal való helyettesítésének kockázatát. A gyakorlók azt válaszolják, hogy az adakozás szokása formálja a jellemet és elismeri a közös emberi sebezhetőséget. A cselekedet minden esetben az anyagi erőforrásokat spirituális szándékhoz köti.

• Vallási kötelességként végzett jótékonysági adományozás
• A világ főbb vallásaiban megtalálható
• Lehet önkéntes vagy hivatalosan kötelező
• Célja, hogy mind az adakozó, mind a címzett javát szolgálja