A látóideg az axonok kötege, amely a vizuális információkat a retinától az agyig szállítja. Minden ideg nagyjából egymillió rostot tartalmaz, amelyek a retina ganglionsejtjeiből indulnak ki.

Az axonok a látóidegfőnél lépnek ki a szemből, létrehozva a vakfoltot, ahol nincsenek fotoreceptorok. A két látóideg a chiasmánál találkozik, ahol a retina orrfeléből származó rostok átkelnek az ellenkező oldalra. A chiasmán túl a pályák látóidegpályaként folytatódnak a talamusz laterális genicularis magjába, majd a látókéregbe. Egyes rostok elérik a középagy magvait is, amelyek a pupillareflexeket és a szemmozgásokat szabályozzák.

A látóideg károsodása – glaukóma, gyulladás vagy trauma következtében – olyan látásvesztést okoz, amelyet lencsével nem lehet korrigálni. A látásvesztés mintázata attól függ, hogy a látópálya melyik részén keletkezik a károsodás. Mivel az ideg a központi idegrendszer része, sérülés után nem regenerálódik könnyen.

Minden agyba jutó vizuális jel először a látóidegen halad át.